IV. Tard és környékének története az ősidőkben

A paleolitikum (1,5-­1,3 millió évtől Kr. e. 8300-ig)

     Tardot és környezetét vizsgálva szembetűnik, hogy e táj mindig ideális környék volt a letelepedésre, kiváló lehetőséget nyújtott az életben maradáshoz szükséges élelem gyűjtögetéséhez, termesztéséhez, kis és nagyállat vadászásához, tartásához, valamint védett és védhető lakóhelyek kialakításához.
    

	Subalyuk moustiéri eszközök: nyújtott hegy és tipikus moustiéri hegy (Rajzolta: Kovács Zs. Bartucz, 1938. alapján)

A jelenleg ismert legkorábbi leletek, amelyek Tard település környezetéhez kapcsolódnak, egy mamutcsontváz darabjai. A Herman Ottó Múzeum Régészeti Adattárából arról értesülünk, hogy 1966 augusztusában Szomolya községben végzett leletmentést Kemencei Tibor régész, miután a termelőszövetkezet sóderkitermelő helyén bányászás közben mamutcsontokra akadtak. A lelőhely a Mezőkövesd­Szomolya műút mellett, Szomolyától mintegy 3 km-re az út bal oldalán, egy dombvonulat oldalában van. A csontok a megtaláláskor sajnos erősen megrongálódtak. Ez az állat a középső paleolitikum (130 ezer évtől 35 ezer évig) kedvenc vadászzsákmánya volt, és ekkortájt hatalmas csordákban vándorolt a völgyekben.[1]
     A vizsgált korszak kiemelkedő lelőhelye a Subalyuk barlang. Cserépfalu határában, a falutól mintegy 2 km-re a Bükk déli peremén, a Hór-patak völgyében, a völgytalp felett 45 m-es magasságban nyílik a karsztos barlang. A régészeti feltárásra 1932-ben került sor, az ásatásokat Danca János és Kadic Ottkár irányította. Az ősemberi maradványok megtalálása ­ mousteri típusú eszközök kíséretében ­ tette a leleteket híressé. Előkerült egy felnőtt nő majdnem teljes állkapcsa, néhány töredékes csigolyája, a szegycsont markolata, a keresztcsont felső része, továbbá töredékes felső- és alsó végtagcsontok, valamint egy három­négy éves gyermek töredékes, de jól rekonstruálható koponyája. A leleteket Bartucz Lajos 1940-ben részletesen leírta, és a klasszikus neandervölgyiek közé sorolta. A csontmaradványok kora mintegy 60 ezer év.[2]
     A barlang rétegsora 17 rétegből áll, ami a Riss/Würm interglaciális és a Würm glaciális közötti időszakot foglalja magában. Ennek a 120 ezer évnek az állatvilágáról, növényvilágáról, éghajlattörténetéről tartalmaz a hozzáértő ember számára fontos adatokat. Az ásatáson talált mintegy 6000 pattintott kőből álló régészeti leletanyag a régió leggazdagabb lelőhelyei közé sorolja. A barlang leleteinek kőipara a középső-paleolitikumba, a Moustérien kultúra körébe tartozik. A lelőhely kimagasló jelentősége miatt a korabeli barlangkutatók az olasz miniszterelnökről Mussolini-barlangnak nevezték el. A II. világháború után kapta vissza eredeti népi nevét.[3]

 

1. HOM. RA.
2. Bartucz, 1938.
3. Mester, 2001. 83­86.