 |
 |
Tard a XVIII. századi urbáriumok tükrében
Kács
Anonymus szerint a honfoglaláskor Árpád Kács vidékén Ósád vezérnek, Örsúr apjának adott szállásbirtokot. Tény az, hogy a XIII. században Kács az Örsúr nemzetség birtoka volt, s itt állott a nemzetség Szent Péterről elnevezett bencés apátsága (1292).1248-ban Cserép határjárásában említik a kácsi nemesek és a monostor földjét. 1268-ban a monostor és a kegyurak eladták a Tisza közelében lévő Filtó halastavat. 1292-ben az apát megbízatásban járt el Heves megyében. Ez évben a monostor kegyurai, az Örsúr nembéli Ivánka fia László és Vekelin fia János kácsi részüket mely osztozás révén jutott birtokukba összes tartozékaival, telekkel, egyházzal és malommal együtt nővérük leánynegyede fejében átadták Pál fia Péter egri papnak. (A telek neve Feketesír, amely Alkácson, azaz Darócon volt.) 1317 előtt a monostor a pálos szerzetesek kezébe kerülhetett, mert ez évben a pálos provinciális a kácsi vikárius és a dédesi perjel jelenlétében erősítette meg a diósgyőri pálos monostor javait. A pápai tizedfizetéskor, 1335-ben azonban ismét a bencés apát jelent meg birtokosaként. Ekkor a kácsi monostor és a falu Szent Miklósról nevezett egyházának papja a tized összegének feltüntetése nélkül szerepel.[99]
1339-ben az Örsúr nembeli rokonság osztozott Kács birtokon és a benne lévő Szent Kereszt tiszteletére szentelt egyházon. (Ez bizonyára a monostor.) Osztozkodtak a Kács birtokból kihasított Kelemenülése földdarabon is. Ezek szerint és az előzőek alapján Daróc, Kács, Kelemenülése, Feketesír valaha egy birtoktestet képezett.[100] Ugyanígy osztozkodtak 1347-ben az Örsúr nembeli rokonok a birtokaikon. 1414-ben Domokost, a kácsi egyház apátját említik.[101]
A település soha sem volt népes. Első adatunk 1544-ből származik, amikor a kácsi apátnak volt itt 1 portája, ezen kívül csak egy zsellérporta állt itt. A falu határában két malom is volt. Az ugyanebben az évben bekövetkező török pusztítás azonban annyira tönkretette, hogy 1554-ig nem írták össze. Ekkor 1,5 porta volt itt, amely két év múlva ismét pusztán állt. 1564-re ismét helyrejött, ekkor 2 1/2 ép és 1 pusztán álló portája, valamint 1 zsellércsaládja volt. Ez arra mutat, hogy legtöbben 4550-en laktak itt a szerzeteseken kívül.[102]
Nagy csapás érte a falut, illetve az apátságot, amikor 1549-ben Serédi Gáspár és Balassa Ferenc csapatainak támadásakor Kunovith Miklós az apátságot megrohanta és felégette. Még a portális összeírásokban is úgy szerepel, mint a huszárok" által elpusztított település. A kolostor soha nem épült újjá, helyének meghatározása is bizonytalan, de legvalószínűbb, hogy a ma álló egyház helyén volt. A klastrom pusztulásával, a barátok menekülésével a birtok ismét az Örsúr-nem Tibold ágáé lett. A település azonban mint említettük a támadás után felépült. Kárlómalma 1567-ben a Kapás-folyó mellett állt.[103]
1570-ben a török is pusztán találta, csak két malma volt itt Bogácsi Demeternek, amelyet a törökök Nebi müezzinnek és Naszuh Oda-parancsnok szpáhinak adtak el.[104] Az 1570-es évek elejére újra pusztává vált, majd tíz év elteltével ismét lakott volt. Lakosainak csekély száma miatt azonban a birtokos Tibold Gáspár kénytelen volt tiltani a szomszédokat, különösen a diósgyőrieket Herép nevű erdejétől, homoktul, réttől és marottváktul".[105] A török által kivetett adót Hatvanba fizették, ami nem kedvezett a helybeliek gyarapodásának.
A mezőkeresztesi csata után elnéptelenedett, és csak a XVIII. században vált ismét lakottá.
99. Györffy, 1967. I. kötet 779.
100. Kristó, 1999. XXIII. kötet 45.
101. Mályusz, 1994. IV. kötet 2812.
102. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. Dica 15441564.
103. MOL. E. 156. U. et C. fasc. 1. nr. 2.
104. Bayerle, 1998. 328.
105. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/a. II. 263.
|
|