XVII. Adalékok Tard néprajzához - A tardi motívumkincs

XVII. Adalékok Tard néprajzához

A tardi motívumkincs

     A legkorábbi matyó hímzések a XIX. század elején készülhettek, kiemelkedő emlékeit a tardi főkötők őrzik.[138]
     Domanovszky György 1932-ben a Muskátli című kézimunkalapban mutatta be azt a néhány hímzett vászon főkötőt, amelynek korát akkor 100150 évesnek tartotta.[139]
     Alapanyaguk vastag házivászon volt. A szabásvonal a fej formáját követte, egy téglalap formájú és egy ehhez dolgozott hátsó, kör alakú lapból

Keresztszemes tardi hímzések
(Közli: Fügedy, 1997)

állt. A minta a szabásmintához igazodott: a téglalap alakú homlokrészen hosszú csík formájú, a hátsó, a kontyhoz illeszkedő kör alakú lapon pedig körformájú a hímzés. A tardi főkötők hímzőfonala sötétbarna szőrfonal volt, amelyet néhány mintaváltozaton piros, kék és fehér színű pamutfonal egészített ki. A díszítmény folthatását, a minta, a hímzett felületek és a közötte kilátszó alapanyag kontrasztja adta. Hímzése az ún. tardi háló, a huroköltésnek egy különleges alkalmazása. Úgy készült, hogy először egy rendes huroköltéssort varrtak. A második sor a kész hurokhoz kapcsolódott ellenkező irányba haladva, a sorok kezdetén és végén az alapanyaghoz öltve.[140]
     A díszes paraszti szőtteseknek sajátos lokális kultúrája alakult ki a délborsodi Bükkalján. Ezekben a falvakban köztük Tardon is , színes szőttes sávokkal díszítették a vásznakat ünnepi alkalmakra, s e szokás a XX. század feléig megőrződött. A vetett ágy díszlepedőjének szélét, a dunna- és párnaaljakat, abroszokat, gyúrósurcokat, komakendőket, kalácskendőket, az ún. litániás kendőket díszítették a jellegzetes motívumokból álló látványos szőttesminták. Ezeken a szőtteseken a domináló piros szín mellett kevés kéket használtak a ripszkötéses elválasztó csíkok készítésére, de díszítésként megjelent néhány sor zöld, sárga vagy tüdőszín berliner gyapjúszál is. A széles, gyakran 2030 cmes díszített felületek mintasávokra tagolódtak, amelyeknek szimmetriája, a sorok ismétlődése hozzájárult a dekoratív, harmonikus szőttes-összhatáshoz. Jellemzők voltak a madaras, az eperleveles és a tulipános minták.[141]
     A keresztszemes hímzés a dél-borsodi hímzések egy sajátos, széles körben ismert típusa, amely tardi hímzésként terjedt el. Mivel Tardon őrizték meg legtovább a keresztszemes hímzőkultúrát, ezért érthetően a tardi vászonhímzéseken a legváltozatosabb a mintakincs.
     A díszítés változatosságát és szépségét nem a színek tarkasága, hanem a formák változatossága hozza. Csaknem annyi a minta, ahány a hímzés, a régi mintákat melyeket a tulipános láda mélye őriz, ritkán másolták az asszonyok egészen pontosan. Összepárosították más figurákkal, itt-ott változtattak azon a pár alapmintán, mely a tardi keresztszemes hímzések formáinak magját adja.[142] A keresztszemes hímzésdísz megérte a kiszínesedés korszakát is, azonban a piros az új színek megjelenése ellenére is mindvégig megőrizte hangsúlyos szerepét. A keresztszemes hímzéssel díszített vászonneműk korát teljes pontossággal nem állapították meg, ismeretesek azonban olyan darabok, amelyekre a készítője az 1860-as évszámot hímezte. A hímzések elsősorban az ünnepi alkalmak vászonneműit ékesítették.[143] Szerényebben díszítették a munkában használt ingek ujját, a mindennap használatos lepedőket. A hímzések legnagyobbrészt lepedővégeken, párnahéjakon, vászonsurcokon, kalácskendőkön, továbbá az abroszokon maradtak fenn.
     Az abroszokat csak ünnepeken terítették az asztalra, vagy akkor, amikor halott volt a háznál. Az eljegyzés a matyóknál nem gyűrűadással történt. A jegysurcot a menyasszony jegyajándékként hímezte a vőlegénynek, csak templomba járáskor vagy vasárnapi sétálgatásokra vették fel. Ezen kívül kapott egy nagy aranyporos rozmaringot vőlegénybokrétának. A mindennapokra hímzésnélküli surcot használtak. A kalácskendővel az ünnepi kalácsot takarták le, amelyet lakodalomba vagy húsvéti szentelésre a templomba vittek. Keresztelő után a komakendőbe tették a pampuckát, a herőcét vagy a rétest a gyermekágyon fekvő

Szövőasszony 1961-ben
(MNM. F. 155900. Erdélyi Zoltán)

anyának. A lepedőkre kerülő hímzés annak a keskeny végére készült. Az ágyat úgy vetették meg, hogy a díszített lepedővég kilátszódjon.[144] A vetett ágy tartozéka volt a díszes párnahéj is. A párnákat a keskeny végükkel kifelé ágyazták fel, szintén úgy, hogy a díszítményt jól lehessen látni. A keresztszemes hímzések minden keresztjének egyforma nagyságúnak kellett lennie. Egy-egy kereszt nagyságát az adta, hogy hány szálat fogtak össze a tűvel egy öltéshez. Tardon elterjedt, hogy két szálat öltöttek át, így az apróbb öltésektől a díszítmény sűrűbb és tömörebbé vált. A díszítmények általában három mezőből álltak. Egy fődíszítménysort alul-felül peremdísz fogott közre. A motívumok mindig szabályos rendben, mértanias szerkesztési elvek alapján alkották a kompozíciót.[145] A díszítmények általában keskenyek, csíkszerűek, bármeddig folytathatók. Nagyobb felületeket szélesebb mezők és keskenyebb, egyszerűbb sorok egymásmellettiségével díszítettek.
Gyakori előfordulása és hangsúlya alapján jellemző motívumnak tekinthető az eperlevélnek nevezett leveles ág, az almaként ismert gránátalma, a csillagok és a madárkák. Legelterjedtebbek az eperleveles minták, amelynek sokféle szerkezeti megoldása és mintabeli variánsa ismert. A mintaszerkesztésben új szemléletet jelentett, amikor az eperleveles páros ágak az almás motívum köré rendeződve jelentek meg. A fenti két jellegzetes motívum mellett gyakran szerepelnek a csillagok és a madarak a díszítmény részeként. Sokszor csak térkitöltésül szolgálnak a főmotívumok mellett, de olyan hímzéseket is ismerünk, amelyen a leghangsúlyosabb, illetve kizárólagos díszítmények.[146] A madarak mellett gyakori elem a szív. A szíves madár mintában a szívet két egymásnak hátat fordító madár fogta össze. A csillagok, madarak és a szívek a tardi kézelőkön és surcokon érték el a legnagyobb változatosságot. Egyes nyitott kompozíciójú díszítményeken a virágtő, a virágkosár a főmotívum, amely lehet egyszerű, szinte mértanias, de zsúfolt is.
Az 1848/49-es szabadságharc alatt alakult ki az ún. Kossuth-bankó, a szabadságharc bankjegyeinek rajza nyomán, amely az egyik leggyakrabban hímzett minta lett.[147] A keresztszemes minták rokonságot mutatnak a szőttesekkel, egy része ismert szőttesmintára vezethető vissza. Mind a főmotívumok, mind az ezekből létrehozott szerkezetek felismerhetők a szőttes kultúrában is.[148]

138. Fügedi, 1997. 394.
139. Domanovszky, 1932. Muskátli. II. 3. sz.
140. Fél-Dajaszászyné, 1951. 14.
141. Dajszászyné, 1956. HOM. KÖZL. 4. 5052.
142. FélDajaszászyné, 1951. 14.
143. Domanovszky, 1932. Muskátli. II. 3. sz.
144. Fél, 1976. 64. ill. Lükő, 2001. 165282.
145. Fél, 1951. MNM. EA. 2371.
146. Gáborján, 1951. HOM. NA. 12.
147. Dajaszászyné, 1896. MNM. EA. 1313.
148. Fél, 1976, 64.